Újra

A múlt hét elveszett a kontinuumban.
A kontinuumban töltött idő alatt az alábbiak történtek:
1. Voltam Qingdao belvárosában egy hétvégét. A város érdekes, mintha Bécs egyik külvárosát megszállták volna olyan bevándorlók, akik ugyan figyelnek a tisztaságra, de azért szép lassan magukévá teszik a környezetet. Ennek látható jelei közé tartozik a német kormányzópalota bejáratán díszelgő piros címer. Csillaggal. A városban megcéloztuk a sörgyárat és annak múzeumát (azonos fontossági, fordított időrendi sorrendben). A sörgyár múzeuma meglepően jól kialakított sétakör, igazán felidézte a Jameson múzeum hangulatát. Attól az egy szobától eltekintve (igazából 4), ahol csupa párttitkárok kézfogásai és spontán minőségellenőrzések meglepően jól beállított képei szerepelnek. A múzeum egyébként két igazán érdekes ponttal rendelkezik. Az egyik egy kb 30 fokban megdöntött szoba, ahol az ember mindenféle alkohol nélkül is úgy érzi magát, mintha, a másik pedig a körséta végén lévő sörcsap, ahol valóban mintha…
Qingdao további részei a feledés homályába merülnek, ami, ha nem így lenne, akkor is szummázható lenne egy vacsi-dizsi-padonülés-hotelbansörci kvartettel.
2. A kontinuum mélyéről más események is előáshatók, például a legutóbbi hétvégén megtörtént (?) Huangdao-i dizsiparti. Táncoló emberek, forgatag, rúdon táncoló európaiak (nem ismerjük őket…), egy barátom versenyzett egy kínai énekesnővel sörivásban és vesztett, de a pólóm is sörös lett. Viszki, viszki, sör. Vidám kínaiak, vidám európaiak.
3. Továbbá: vannak némi tanulásról festett, pöttyintett, ecsetelt, maszatolt képeim is, de ezt csak azért írom, hogy ne legyen már ez a Kína akkora buli, mikor az…
4. A továbbiak határozottan a kontinuum határain innen vannak: bekapcsolták a fűtést. Bár ez nem hangzik nagyon jelentős eseménynek, mégis ennek köszönhetem, hogy most nyolc ujjal gépelek és kettővel egyensúlyozok, és nem hat plusz négy lefagyottal.
5. Vlad szobatársam füléről nem is beszélve. Aki majdnem megette a jó kis Pick-Szeged-Paprika-Nemólom kolbászomat. Az elmúlt egy hónap egyik nagy tanulsága, hogy vannak olyan körülmények, ahol egyébként jól táplált eurázsiai emberek eurázsiai ételekért küzdenek. Top3: TúróRudi, Kolbász, NormálCsoki. Ki nem adom egyiket sem a kezeim közül! Vlad egyébként nagyon rendes, semmi Belső-Ázsiai sztereotípiát nem engedhetek meg vele kapcsolatban…
Na, meg a képek:

Éjjeli tengercsobbanásérzés:

Nem édessavanyú:

A gyárlátogatás előtt…

…közben…

…a flow chart…

…és utána (a bokorugrás klasszikus elemét elővéve):

A szobatársam, Vlad formában van:

Karakteres Dacia Kína közepén. Ha tudnék szavazó vidzsetet iderakni, idetenném, hogy hogy került ez ide???

Képek

Képek ecce:
Az első a Peking – Qingdao vonatjárat, messziről emlékeztet a Budapest – Zánka járatra…

A szobánk a terasz view-val! 🙂

Sátoros ünnep, Ergoutou-val és Qingdao-val, előbbi horror kinai szesz, utóbbi finom helyi sör.

Panoráma budi (rendhagyó érzés itt újságot olvasni…):

Szobatársam, Vlad feszit a legújabb Merci-hamisitványa mellett… 🙂 A csillagnak 5 ága van és C200 van csálé betűkkel a fenekére irva:

Halloween party-ra készülünk, tököt faragtunk. Én ki is szineztem. Mint kiderült, a tetejét kell kivágni, nem az alját, és akkor nem lesz a gyertyától mindenütt sütőtökszag. (FYI) És nem kell kiszinezni. 🙂

A többit valamiért nem eszi meg a WordPress, tehát később… 🙂

Jaésanapsütés

Ma sütött a nap, nem fújt a szél, kifeküdtem egy padra, rágyújtottam, és arra gondoltam, hogy egész fasza ez a Kina…

Kaja és napsütés

A korábbi posztom egyik posztulátumát (értitek, hehe) vissza kell vonnom: a kaja igenis változatos, és időnként télleg finom. Azt hiszem a végtelenbe nyúló tészta és rizsóceánok hullámai között csak akad sziget, mégpedig: újdonsült felfedezésem a koreai konyha a menza másodikán. A koreai konyha bemutatása természetesen a kinai konyhával kontrasztosan élethű. A kinai konyha (1. em): kb 400 asztal, körbe soksok pult, ahol ad hoc készitik az étkeket, nagyon koszos, nagyon hangos, tálca pléh, tányér nincs (kaja->tálca kontakt), a konyhák úsznak mindenben, amit a HACCP az utcába sem engedne be. A koreai konyha (2. em) ezzel szemben: szép fa(hatású) tálca, tányéron kaja, 4-5 fiatal halkan beszélget egy 400 asztalos teremben, az étel finom és adnak hozzá savanyúkáposztát. Tálban.
A fentieken kivül újdonsült élmény a szomszéd utcában lévő kifőzde, ahol kiváló rottyasztott padlizsánt árulnak robbantott csirkével és a kinai menzán található zöldhagymás cukkinis rántotta. Na, meg a lazacos, kaviárpatéval kent, szarvasgombával marinált 12 unciás argentinbélszin, természtesen shiraz suffléval inicializálva. (jó, ebben van egy kis túlzás)
A rántotta egy kicsit kevesebb cukorral nagyon jó volna.
Háhááááá!
Tegnap voltam tollasozni végre egy normális tollashelyen. Amitől normális:
1. nem összeállt SALAKON játszunk
2. van háló
3. fedett
4. van világitás
5. lehet labdát kapni
6. 1-től 5-ig újra
Tehát az itteni tanárok beszerveztek a tollaslabdagyakorlásukba, igy majd vigan üthetem én is a tollakat szanaszéjjel. Ez azért jó, mert eddig csak az edzőtermet találtam hasznosnak a környéken, és azt is csak nagyon szolidan. Ezzel együtt, nem tudom felemelni a karom…
VISZONT! Minden kedves sporttársnak üzenem, hogy elültettem a helyi erők fejében az ötlabdavirust, szóval, ha valaki otthon kiesik a 4-edosztályból, itt bármikor tiszta lappal újrakezdheti. (najó, még nem, de nem kizárt, hogy egyszer létrejön) 🙂

Képeket készitettem, téptek cédulát az áttöltésre, már csak sorra kell kerülniük… Ójaj…

CsabAnikó@Tókió

http://tokyo9.wordpress.com
Olvassátok becsülettel azok irásait, akik zsirmentes kaját esznek… 🙂

Kerékvágás

Megfáztam. De javul. 2gC vitamin.
Hétvégén elmentünk a sehova, hacsak azt nem vesszük valaminek, hogy bementünk a városba kabátot nézni/venni. Nos, a kinai könnyűipar remekei között az alábbiak szerepelnek kabát cimszó alatt: fényes műanyag szürkevagyfekete, szövetkabátnak kinéző nylonborzalom, igazi műanyagnak kinéző nylonborzalom és fényes zakó. Legalábbis abban az üzletnéhányságban, ahol voltunk, ezeket láttuk. Fontos azonban megjegyezni, hogy fejfedő témában nagyon otthon vannak. Majdnem vettem egy kalapot. 🙂
Éjjel forgolódtam, és rádöbbentem, hogy az itteni kaják meglehetősen egysikúak. Ez egy olyan rádöbbenés volt, amit nem követett a problémára való, és megkönnyebbüléssel együtt járó megoldás, hanem csak a végtelen tészta- és rizssikságok álomképe.
Btw megérkezett az északi szél. Egyik napról a másikra, csak úgy a semmiből. Ennek senki sem örül. Rájöttem, hogy a klasszikus kinai regények idilljét tulajdonképpen az északi szél hiánya teszi irreálissá.

Képek még mindig csak jönnek…

Első

No.
1. Megérkeztem: Peking-Qingdao vonat 198 km/h-val (pont, mint a Déli-Fonyód szakasz). Qiao Laoshi várt az öböl túloldalán. Taxis lehúzás.
2. Szobatárs kazah. Vlad. 18 éves. Nem tudja, hogy került Kinába. Szomszédok magyarok, első mondat: ez egy börtön. 🙂 A külföldieknek sokkal jobb dolguk van, mint a kinaiaknak, utóbbiak hetente egyszer mehetnek ki a campusról. :I
3. A szoba kicsit rémisztő elsőre, vaságyak, nem sok ép falrész, de lakhatóvá tehető egy kis munkával. Még nem tudom, hogyan űzzem el a gonosz szagot. De el fogom űzni, ez biztos. 🙂 Internet nincsen benne, ez szivszakadás, közösen nincs az angol WC-vel. Legalább van saját zuhany meg guggolós, ami azért nem rossz. Amikor nincs áram: 7:50-12:00 és 14:00 – 16:00 ig. Ilyenkor ugyanis óra van, és ha óra van, akkor ugye a diákok nincsenek a koleszban, tehát minek áram. E!

A campuson egyébént 18040 tanuló van/lakik, az utolsó két számjegy képviseli a külföldieket. Ez meglehetősen sajátos hangulatot kölcsönöz a canting-nek (menza). Megfigyeltük, hogy vannak olyanok, akik tudnak ebédelés közben beszélni és fényképezni a külföldieket. Ehhez különösen érdemes a fejtartást elképzelni.
A kaja jó, én sokkal rosszabbra számitottam eredetileg. Nem csak édes kaják vannak – eltekintve az első napon sokkoló nyelesvirslitől -, és ha az ember jó helyre megy, kifejezetten finomat ehet. Pl. Sült bárány vér, polipos sültzöldség, rákocskáscsomag forró levesként stb.
A suli horror. Egy szót sem értek. Ez annál is inkább kellemetlen, mivel nem tudok szabadulni attól a tudattól, hogy a kinaitanulással eltöltött idő alapján (min 2 aktiv év), legalább egy kötőszót elkaphatnék néha egy-egy tanár monológjából. No, de ma legalább találtam egy órát, ahol nem teljesen agyhalott nézéssel tudok ülni. Erre be fogok járni. Órarend elég teljes, reggel 8-as órák ab ovo kiesvén is lesz hova járnom.
A város (Qingdao) elég messze van, igy az valószinűleg a bonus kategóriába fog esni, viszont Huangdao (a város déli csücske) elég közel van, van normális városközpont felhőkarcolókkal meg Jusco-val (kinai tesco), és még mulatni is lehet állitólag.
Az utcán táncolnak és tollasoznak egyéb ütős labdajátékokkal együtt.
Néni vs néni szines madáralakú csattogót rúgdos. Döglött papagáj?
Qingdao sör finom, Taishan cigi használható.
Az időjárás szuper, amig otthon fáznék, itt jó kis pólós idő van, este pulcsis. Majd télre igérik a friss, sportos szibériai levegőt. Hmmm…
Képek jönnek…